Ki vagyok és hogyan találtam rá az utamra?
Torma Tímea vagyok. 41 éves.
Ha évekkel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy egyszer embereket fogok kísérni életük legfontosabb felismerései felé, valószínűleg nem teljesen értettem volna még, miről is beszél.
Akkoriban gazdasági vezetőként dolgoztam. Kívülről minden rendben volt: biztos munka, végzettség, kiszámítható élet. Mégis ott motoszkált bennem egy érzés, amelyet sokáig nem tudtam megfogalmazni. Mintha a lelkem halkan, de kitartóan azt suttogta volna: „Nem itt van a helyed.”
Sokáig nem tudtam jól figyelni arra a bizonyos belső hangra. Tettem a dolgom, megfeleltem az elvárásoknak, de egyre erősebben éreztem, hogy a számok világa nem tudja betölteni azt az űrt, amit magamban hordozok. Nem munkát, a hivatásomat kerestem. Mindig is az emberek érdekeltek. A történeteik. Az örömeik. A fájdalmaik. Az a láthatatlan világ, amelyet sokszor még önmaguk előtt is rejtegetnek.
Több mint tíz évvel ezelőtt elindultam egy úton. Nem tudtam pontosan, hová vezet, csak azt, hogy mennem kell rajta. Elkezdtem megismerni önmagamat. Szembenéztem a félelmeimmel, a sebeimmel, a kérdéseimmel. Voltak könnyű és nehéz időszakok, könnyekkel teli felismerések és felszabadító pillanatok. Lépésről lépésre egyre közelebb kerültem ahhoz az emberhez, aki valójában vagyok.
Közben az élet a legnagyobb ajándékokat is elhozta számomra. Megtaláltam azt a társat, akivel együtt járhatom az utamat, és megszületett a kisfiam, aki nap mint nap emlékeztet arra, milyen csodálatos dolog szeretni és jelen lenni.
Aztán egy napon, mintha minden addigi tapasztalat összeért volna. Rátaláltam az ultrarövid terápia módszerére. Amikor először olvastam róla, mélyen belül tudtam: megérkeztem. Ez az a nyelv, amin keresztül kapcsolódni tudok az emberekhez. Ez az az eszköz, amellyel segíthetek másoknak megtalálni azt, amit talán régóta keresnek önmagukban.
Ma már tudom, hogy minden kanyar, minden bizonytalanság és minden kérdés ezért volt része az utamnak.
A legnagyobb ajándék számomra, amikor egy konzultáció során látom, hogy valaki megkönnyebbül. Amikor a szemeiben felcsillan a remény. Amikor egy régóta cipelt teher végre lekerül a válláról. Ezekben a pillanatokban újra és újra megerősítést kapok arról, hogy a helyemen vagyok.
Hiszem, hogy mindannyiunkban ott van a válasz, amit keresünk. Néha csak szükségünk van valakire, aki egy adott ponton megmutatja nekünk a bennünk rejlő odavezető utat.
Én ezért vagyok itt.
Klienseim véleménye rólam
"Kedves és türelmes vagy. Nem nyílok meg könnyen, de a veled való beszélgetés könnyű volt, éreztem, hogy bízhatok benned. Nagyon pozitív a kisugárzásod és végtelen nyugalom árad belőled."
Andrea
"Timi mindvégig figyelmesen hallgatott, amikor beszéltem, és gyakran olyan jól összefoglalta a mondanivalómat, ahogy még én sem tudtam magam kifejezni. Sokszor, mintha a gondolataimban olvasott volna. Kedvessége és nyugodt, higgadt viselkedése miatt teljesen biztonságban éreztem magam, és őszintén meg tudtam nyílni."
Regina
"A legfontosabb élményem az volt, hogy teljes figyelmet kaptam. Ez a fajta figyelem nagyon ritka és nagy érték. Úgy éreztem, pontosan érzed, meddig lehet menni egy adott pillanatban: nem sürgetsz, nem erőltetsz semmit, de nem is hagyod elveszni a fontos pontokat. Nagyon jól átlátod az ember helyzetét, és közben nemcsak szakmailag vagy jelen, hanem emberileg is.
A szakmai működésedről az volt a benyomásom, hogy szívből csinálod, és valóban segíteni szeretnél. Ez nagyon erősen átjött a konzultáció során. Kérlek, ezt soha ne veszítsd el, mert szerintem azoknak az embereknek, akik segítségért fordulnak valakihez, sokszor pontosan erre az odafigyelésre, elfogadásra és emberi szeretetre van a legnagyobb szükségük. A szakmaiságod számomra nemcsak a módszerben, hanem abban is megmutatkozott, ahogyan jelen voltál. "
Anikó
"Véleményem Tímeáról, mint konzulensről: neki találták ki ezt a műfajt.
Szakmainak éreztem, amennyire szükséges, de mégis az empátia dominált."
Kata